Még annyit, hogy ne hívjuk szerintem ne hívjuk életre szóló elkötelezettség. Hiszen a kötelezettségnek van egy negatív felhangja, olyan dologra, amit kényszerből tesz az ember. Jó szó erre szerintem az életfeladat. Hiszen a reikivel önként foglallozunk.

Én pl. klub tagdíjat sem szedek, hiszen ha jönnek, ha nem jönnek a tanítványaim akkor is ugyanannyit kell fűteni, ugyanannyi áramot fogyasztunk. :-) A kezelésért szintén nem kérek pénzt, hiszen azáltal, hogy kezelek, nekem is jobb lesz.

Egyedül a tanfolyamokért kérek pénzt, hiszen a jegyzetek és oklevelek nyomtatása is pénzbe kerül, ezen kívül a saját hétvégéimet áldozom erre és ha ez alatt az idő alatt programoznék, elve jóval többet keresnék, mint amit az összes résztvevő tanfolyami díja, hiszen egyszerre 4 tanítványnál többet nem vállalok, hogy mindenkire kellő időt és figyelmet tudjak fordítani.

Dr. Usui Mikao emlékkövének felirata
Usui szenszei erényének emlékére

„Aki komolyan gyakorol, és nagy odaadással dolgozik testének, lelkének megjobbításán, hogy jobb emberré tegye magát, azt „a szellem emberének” nevezzük. Azokat, akik ezt a szellemet a társadalom javára használják s arra, hogy másoknak is megmutassák a helyes utat, és jót tegyenek, „tanítóknak” nevezzük. Dr. Usui is eme tanítók közé tartozott. A világegyetem reikijére tanította az embereket. Sokan jöttek hozzá azzal a kéréssel, hogy tanítsa meg őket a reiki nagy útjára, és gyógyítsa meg őket. Keresztneve Mikaomi, a másik neve Gyoho.
Jago faluban született, a jamagata prefektúrában. Őseinek neve Chiba Tsunetane. Apját Uzaemonnak hívták, anyja családi neve Kawai volt.
A Keio-korszak, avagy Keio Gunnen első évében született (1865), augusztus 15-én. Szorgalmasan tanult, igen jó képességű ifjú volt. Felnőve több nyugati országot bejárt tanulás céljából, például Kínát is. Bár rendkívüli képességekkel rendelkező, kiváló ember volt, sok balszerencse érte. Ám mégsem adta föl, kitartóan tanult tovább.
Egy nap a Kurama-hegyre vonult meditálni, és huszonegy napon át böjtölt magányában. Ezután óriási reikienergiát érzett magában, és hozzálátott, hogy mindent megtanuljon a reikirendszerről. Először csak önmagán alkalmazta a reikit, aztán családján is kipróbálta, és mivel különféle betegségek esetén is sikerrel járt, elhatározta, hogy megosztja tapasztalatát másokkal. Mivel szerette volna a reikit közismertté és mindenki számára hozzáférhetővé tenni, a Taisó-korszak tizedik évének (1921) áprilisában klinikát nyitott Tokióban, az Aojama-beli Haradzsukban. Itt aztán igen sok ember számára tartott tanfolyamokat és gyógyító üléseket. Tömegek érkeztek a klinikára az ország minden szegletéből. A kezelésre váró páciensek hosszú sorokban álltak dr.Usui ajtaja előtt. A Taisó-korszak tizenkettedik évének (1923) szeptemberében rettenetes katasztrófa rázta meg Tokiót: a pusztító Kanto-földrengés. Sok ezren meghaltak, súlyosan megsebesültek, megbetegedtek. Dr.Usui nehéz, fájdalomtól elszoruló szívvel járta a várost, hogy segítsen a számtalan áldozaton.
Tevékenysége hamarosan túlnőtt a kicsiny klinika határain, úgyhogy a Taisó-korszak tizennegyedik évének (1925) februárjában Nakanóba költözött, ahol új klinikát épített. Híre hamarosan egész Japánban elterjedt, és sok kis faluba is meghívták, szerte az országba. Hol Kuréba utazott, hol a Hirosima prefektúrába, a Szaga prefektúrába vagy Fukujamába.
Itt tartózkodott akkor is, mikor megbetegedett, s a Tasió-korszak tizenötödik évében (1926) március kilencedikén, életének hatvankettedik évében elhunyt.
Feleségét Sadakónak hívták, lányneve Suzuki volt. Egy fiuk és egy lányuk született. Dr. Usui halála után fia, Fuji Usui vette át a családi vállalkozás vezetését.
Dr. Usui melegszívű, alázatos, egyszerű lélek volt, a teste arányos, egészséges. Sohasem dicsekedett, és jóformán mindig mosolygott, de szükség esetén azonnal megmutatta, milyen nagy dolgokra képes. Igen óvatos, megfontolt ember volt, sokoldalú tehetség. Szeretett olvasni, s kiterjedt ismeretekkel rendelkezett a lélektan, orvostudomány, jóslás és a legkülönböző vallások teológiája területén. Sosem hagyott föl a tanulással, és talán ez a tapasztalata tette lehetővé számára a reiki megértését és befogadását is. A reiki ugyanis nem egyedül a betegségek gyógyítására irányul, legfőbb céljai közé tartozik még a velünk született képességek kibontakoztatása, a szellemi egyensúly és a testi egészség megteremtése, s ezzel a boldogság előmozdítása.
Ahhoz, hogy ezt másokkal is közölhessük, elsősorban a Meidzsi-császár öt alapelvét kell elsajátítanunk és szívünkbe vésnünk. Legjobb, ha ezen alapelveket minden reggel és minden este fölmondjuk magunknak.
1. Ma ne mérgelődj.
2. Ma ne aggodalmaskodj.
3. Légy ma hálás
4. Dolgozz ma keményen.
5. Légy ma kedves embertársaidhoz.
A végső cél nem más, mint megérteni azt az ősrégi módszert mely a boldogsághoz vezet, s ily módon fölfedezni sok-sok betegség és szenvedés egyetemes gyógymódját.
Aki követi ezeket a nagyszerű alapelveket, az elérheti a régi bölcsek szellemi békéjét. Aki be akar kapcsolódni a reikirendszerbe, az legjobban teszi, ha a legkézenfekvőbb alanyon kezdi el működését, ahelyett, hogy a személyes élményvilágától távol eső filozófiával vagy logikával próbálkozna.
Üljünk hát le minden reggel és minden este hallgatagon a gasso vagy namaszte pózba, kezünket a mellkasunkon összekulcsolva. Legyünk tiszták és nyugodtak, kövessük mindig a nagyszerű alapelveket! Dolgozzunk önnön szívünkön, és bármit teszünk is, az mindig lelkünk nyugodalmas mélyéből eredjen. A reikit ugyanis minden teremtett lélek gyakorolhatja, mivel lényünk legmélyéről ered.
A világ gyorsan változik, s a filozófiák is változnak, ám ha a reikit sikerül az egész világon elterjeszteni, az nagy hatást gyakorol az emberi szívre és a társadalmi morálra. Emberek ezreinek lesz segítségére, nemcsak a betegség ellen vívott harcban, de magának a Földnek a meggyógyításában is. Dr.Usuitól több mint kétezer ember tanult reikit. Tanítványai még többeknek adták tovább ismeretüket, s így távoli vidékekre is eljutott. És terjedni fog még tovább, most, dr.Usui halála után is.
Nagy áldás, ha valaki dr.Usuitól tanulhatott reikit, ha megtapasztalhatta az ő nagyságát és továbbadhatja a tőle kapott ismeretet.
Sok-sok tanítványa érkezett ide, Tojotama kerületbe, a Szaihodzsi-templom temetőjébe, hogy emlékkövet emeljenek a mesternek. Engem kértek föl, hogy ezeket a szavakat megörökítsem a kövön, hogy nagyszerű munkája tovább folytatódhasson. Végtelenül nagyra becsülöm a munkásságát, és szeretném, ha minden tanítványa megtudná, milyen nagy megtiszteltetésnek érzem, hogy erre a föladatra engem választottak ki. Szeretném, ha minél több ember értené meg, milyen óriási szolgálatot tett dr.Usui ennek a világnak és a még előttünk álló jövőnek.”

Ezt a föliratot Ushida Jozaburo és Okada Masayuki fogalmazta meg.
1927. február