vel a tudat irányítja a testet, bármi, ami akár csak pillanatokra megjelenik a tudatban, hat a testre. Hosszasan táplált gondolataink elkerülhetetlenül kiülnek arcunkra, szemünkbe és meglátszanak beszédünkön.

Arcunkkal együtt születtünk. Száz ember közül nincs két egyforma. Ha néhányan csinos arcocskával jöttek a világra, akkor másoknak rútabb jutott. Bár sokan azt gondolhatják, hogy semmit sem változtathatunk arcunkon, valójában alig észrevehetően, de állandóan változik.

Manapság a korszerű kozmetikumok és a plasztikai sebészet segítségével megváltoztatható arcunk külseje, de ezek a változások csak ideiglenesek. Sokáig nem tarthatjuk fenn a csalást. Az ehhez hasonló természetellenes beavatkozások nélkül is megváltoztathatjuk külsőnket, ha megváltoztatjuk tudatunk tartalmát.

Nézzük meg a világtörténet kiemelkedő szereplőinek arcképeit, zenészekét, tudósokét stb. Ha figyelmesen megvizsgáljuk a képeket, észrevehetjük, hogy az idő múltával még a nem túl vonzó fiatal arc is fokozatosan megszépült. Fordítva is igaz, hasonlítsuk össze néhány bűnöző fiatalkori képét a kivégzése előtt készülttel. Gyakran nem is hisszük el, hogy a két kép ugyanarról a személyről készült.

Bár az arcok csúfítása kívül esik a jelenlegi mondandónkon, bizonyára zavarba jönnénk, ha arcunk továbbra is úgy nézne ki, mint csecsemő vagy kisgyermekkorunkban, mert a változás eme hiánya a szellemi elmaradottság nyilvánvaló jele.

Csak akkor mondhatjuk magunkat valóban felnőttnek, ha arcunkat nemes vonások szépítik.

Ahogyan a szép fiatalok nem bízhatják el magukat, úgy a kevésbé csinosaknak sincs okuk a csüggedésre, mert spirituális felfogásuk mindkettőjük arcát megváltoztathatja. Ez a kozmetikán túli módszer; a valódi szépség útja.

Az emberek mindig tudták, hogy a szem a lélek tükre, ablak a szívre, mert a szellem állapota tisztán tükröződik bennük. A szeretet, a kegyetlenség, a türelem vagy a neheztelés egyaránt megjelennek a szemben.

Mivel a reiki fejlesztését gyakorló ember szívét eltölti az egyetemes szeretet és gondoskodás szelleme, szelleme természetesen eggyé válik a szeretettel és az emberiességgel.

Ezenkívül, mivel szelleme mindig összeszedett, a reiki pedig folyamatosan áramlik belőle, szemükben energia rejtőzik, nem éles fénysugár, hanem olyan fény, ami a reikivel együtt a szelleme legmélyéből sugárzik. Ez nem a tolvajok ravaszul csillogó tekintete, ez a fény azt sugallja:

A nevetés vonzza a gyerekeket, de elkergeti a vadállatokat.

Valamennyiünknek ilyen emberséges, ilyen erőteljes szemekre van szükségünk.

A harcművészeteket tanulmányozó emberek között vannak olyanok, akiknek a szeme kegyetlen, vad és fennhéjázó. Ezek a másokat megsemmisíteni kész szemek nem a harcművészetek igaz követőinek szemei.

Amikor ezek a tekintetek találkoznak a valódi szemekkel, elveszítik megsemmisítő erejüket. Japánul a budo szóból (a harcos útja) két írásjegyből áll, amelyek együtt a fegyverek használatának megszüntetését jelentik. Emiatt a harcművészetek igaz követőjének szeme elég erős ahhoz, hogy az ellenfél szellemét elfordítsa a küzdelemtől. Bármilyen éles a tekintetünk, amellyel megpróbáljuk eltiporni az ellent, nem lesz rá hatással.

Nem hatol át rajta, hanem visszatükröződik, és bennünket rettent el. Azoknak, akik így néznek, fel kell ismerniük, hogy a sziklakemény tekintet a spirituális éretlenség jele, s a megfelelő irányban kell továbblépniük. Szellemi fejlődésünk érdekében időről időre nézzünk a tükörbe, nemcsak szépítkezéshez vagy borotválkozáshoz, hanem spirituális állapotunk megítéléséhez.

Néhány ember, legyen bár ügyes beszédű, mégis bizalmatlanságot ébreszt önmaga iránt.

A régi bölcsesség szerint csak kevés igaz ember van azok között, akik jól tudnak beszélni. Lehet valaki bármilyen furfangos társalgó, ha szelleme nem őszinte, nem vonzza mások szívét. A beszélgetés legfontosabb eleme az őszinteség, és hogy a szívünkből beszéljünk. Csak ezen az alapon fejleszthetjük beszédtechnikánkat. Szeretet híján a legkedvesebb szó is üresen cseng. Aki kivont karddal a kezében beszél, annak minden szava szúr és vág. Egy dühös ember hétköznapi szavai is haragot sugároznak.

Fordítva is igaz, a szeretetteljes szívvel mondhatatlanul kellemes és óriási erővel hat másokra. Nincs szükségünk szavakra, társaink szívével akár néma csendben is beszélgethetünk. Ha például valaki mérgesen így ripakodik ránk:

Csak a kedvedben akartam járni

vagy

Hiába mondom szép szóval, akkor sem érted, mit érzek?

akkor győződjünk meg saját őszinteségünkről, mielőtt visszavágunk. A szeretetünk valahogyan még ahhoz is eljut, akit meg kell szidnunk.

Hallgassuk meg, mit mond egy ember, nézzünk a szemébe és az illető semmit sem lesz képes eltitkolni előlünk. Ha nyugodt szívvel megvizsgáljuk önmagunkat, majd így nézünk a másik emberre, képesek leszünk megérteni öt. Másrészt túl sokat megérteni sem szerencsés. A túlzott éleslátás bomlasztó hatású. Azaz, ha túlságosan jól ismerünk valakit, könnyen görcsössé válhat a társaságunkban és elkerül bennünket.

Ha túl sokat tudunk, könnyen megsérthetünk másokat. Az apa, aki túlságosan átható szemmel méregeti a gyerekeit csak elriasztja őket felnőtt korukra. Senki sem szereti a vesébe hatoló tekintetet. Az éles pengét tokba zárjuk, erőnket ugyancsak el kell takarnunk. Ragyogó szemünkkel ne kápráztassunk el másokat. Takarjuk el, mintha ott sem volna.

Nagyon fontos erőnk elrejtése, mert ha kérkedünk vele, tönkretesszük.

Ha tul sokat használjuk azt, ami jól megy, előbb-utóbb hibázunk benne. Csak akkor használjuk az erőnket, amikor arra szükség van, és ne hencegjünk. Normál körülmények között legyünk olyanok, mint akárki más, de szükséghelyzetben tegyünk meg mindent, amire képesek vagyunk. A mondás, hogy a bölcs viselkedj en bolond módjára, a szent pedig mint egy közönséges ember, erre vonatkozik. Ha a szívünkben szerények vagyunk, a szemünkbe is szerénység költözik.

Ha szívünkben együttérzés honol, akkor teljes szívünkből tudunk nevetni egy ugratáson, ez az együttérzés tükröződik a játszó gyermekét figyelő apa vagy a szerelmesére emlékező fiatalember tekintetében, ekkor tekintetünk megszelídül. Az ilyen emberek azon sem mérgelődnek, ha valaki be akarja őket csapni. Bár a megtévesztés bárkit feldühít, ha tudjuk, hogy be akarnak csapni, ne jöjjünk ki a sodrunkból. Sokkal jobb, ha útbaigazítjuk a csalót és a megfelelő útra tereljük.

Az együttérző szellemű emberek előtt szívesebben nyílunk meg, de nehéz másokat szigorú arccal vezetni.

Gyakran találkozunk olyan emberekkel, akik beszélgetés közben nem néznek beszélgetőtársuk szemébe, hanem nyugtalanul lesütik a szemüket. Az ilyen emberek aggódnak valamiért. Meg kell tanulnunk közvetlenül ránézni a beszélgető társunkra. Ugyanakkor fel kell hagynunk mások kihívó bámulásával is. Gyerekes viselkedés mások szívében turkálni, nem felnőttekhez méltó.