Ne mondj igent vagy nemet, ne érts egyet, ne ellenkezz. Csak legyél velem ebben a pillanatban – és a felismerés hirtelen megérkezik.Ne vitázz, hanem figyelj!

Ha figyelemmel hallgatsz… és a figyelem alatt nem összpontosítást értek; a figyelem alatt egyszerűen azt értem, hogy éberséggel hallgatsz, nem pedig tompa elmével: intelligenciával hallgatsz, élénkséggel, nyitottsággal. Itt vagy, most és velem – ezt értem figyelem alatt. Nem valahol másutt vagy. Nem hasonlítod össze szavaimat az elmédben a régi gondolataiddal. Egyáltalán nem hasonlítgatsz, nem ítélkezel. Nem úgy ülsz itt, hogy ítélkezel a bensődben, hogy amit mondok, az vajon jó-e vagy sem, vagy mennyire helyes.

A minap beszélgettem egy keresővel. Megvolt benne a kereső minősége, de terhelte a tudása. Mialatt beszéltem hozzá, a szeme megtelt könnyel. A szíve már éppen megnyílt volna, de abban a pillanatban előlépett az elméje, és lerombolt minden szépséget.

Már éppen a szív és a megnyílás felé mozdult volna, de hirtelen belépett az elméje. Azok a könnyek, amelyek már az eldobás határát jelentették, eltűntek. Szeme szárazzá vált. Mi történt? Mondtam valamit, amivel nem tudott egyetérteni.

Egyetértett velem egy bizonyos pontig. Ekkor mondtam valamit, ami szemben állt zsidó neveltetésével, ami szemben állt a kabbalával, és hirtelen az egész energia megváltozott. Azt mondta:

Minden helyes. Minden, amit mondasz, helyes, de ezzel az egy dologgal – hogy Istennek nincs célja, hogy a létezés céltalanul létezik -, ezzel nem tudok egyetérteni. Mivel a kabbala éppen az ellenkezőjét mondja: az életnek célja van, Isten céltudatos, egy bizonyos sors felé vezet minket, egy cél felé.

Talán nem is vette észre, hogy abban a pillanatban tévútra siklott, mert belépett az összehasonlítás. Mi közöm van nekem a kabbalához? Amikor velem vagy, tedd félre minden tudásodat a kabbaláról, a jógáról, a tantráról, erről meg arról. Amikor velem vagy, légy velem. És én nem azt mondom, hogy egyet kell értened velem, ne feledd: ez nem egyetértés vagy ellenkezés kérdése.

Ha látsz egy rózsát, egyetértesz-e vele, vagy ellenzed?

Amikor a napfelkeltét nézed, egyetértesz-e vele, vagy ellenzed?

Amikor látod a Holdat az éjszakában, egyszerűen csak nézed. Akár nézed, akár nem, nem merül fel az egyetértés vagy az ellenkezés kérdése.

Én nem próbállak meggyőzni semmiről. Én nem valamiféle elmélethez próbállak áttéríteni, valamiféle filozófiához, dogmához, valamiféle egyházhoz, nem. Egyszerűen megosztom veled, ami velem történt, és e megosztás közepette, ha részt veszel benne, veled is megtörténhet. Ragályos.

A felismerés átváltoztat

Amikor azt mondom, hogy a tudás átok, egyetérthetsz vagy ellenezheted – és akkor tévútra futottál.

Csak hallgasd, nézz bele, menj a tudás folyamatának mélyére. Láthatod, hogyan teremt a tudás távolságot, hogyan válik gáttá. Hogyan áll a tudás eléd, hogyan növekszik a tudás növekedésével a távolság is. Hogyan vész el a tudás révén az ártatlanság, hogyan rombolja le, nyomorítja el, gyilkolja meg a tudás a csodát, hogyan válik miatta az élet szürke és unalmas üggyé. Elvész a rejtély. Eltűnik a rejtély, mert elkezded azt gondolni, hogy ezt tudod. Ha tudod, hogyan lehetne ott bármi rejtély? A rejtély csak akkor lehetséges, ha nem tudod.

És ne feledd, az ember semmit sem tud! Mindaz, amit összegyűjtöttünk, csak szemét. A legvégső meghaladja felfogóképességünket. Amit összegyűjtöttünk, az mind csupán tény, erőfeszítéseink az igazságot nem érintették.

És ez nem csupán a Buddha, Krisna, Krishnamurti és Ramana tapasztalata; ugyanezt tapasztalta Edison, Newton és Albert Einstein is. Ezt tapasztalják a költők, a festők, a táncosok. A világ minden nagy intelligenciája – lehetnek akár misztikusok, akár költők, akár tudósok – tökéletesen egyetért egy dologban: minél többet tudunk, annál jobban megértjük, hogy a világ tökéletes rejtély. Tudásunk nem pusztítja el a rejtélyét.

Csak az ostoba emberek gondolják azt, hogy mivel tudnak egy keveset, már nincs több rejtély az életben. Csak a középszerű elme tesz így, amely túlságosan kötődik a tudáshoz; az intelligens elme a tudás felett marad. Használja a tudást, kétségkívül használja – hiszen az hasznos, használható -, de pontosan tudja, hogy minden, ami igaz, az rejtve van, rejtve marad. Tovább és tovább folytathatjuk a megismerést, de a rejtély kimeríthetetlen.